Az isteni eredetű kakaó

Az azték és a maya indiánok legendája szerint a Holdisten ajándékozta a földnek a kakaófát. Ezt csak megerősítette a svéd természettudós Carl Von Linné, amikor “theobroma cocoa”-nak nevezte el a növényt. A theobroma szó ugyanis isteni ételt jelent. Európába először Kolumbusz hozta a magokat, elindítva ezzel a kakaófogyasztás európai térhódítását. A kakaóbabokat kezdetben fizetőeszközként használták, illetve egy sötét színű, fűszeres ital, az ún. “Xocotlátl” készítésének alapanyagaként. Ez volt az első csokoládé.

A kakaófa csak trópusi körülmények között, az Egyenlítőtől észak-dél irányban mért 10o szélességű sávban él meg, magas páratartalomban és 30 C° körüli hőmérsékleten. A kakaócserje hosszúkás formájú, sima zöld levelű növény, melynek rózsaszín virágai közvetlenül a törzsön és a vastag ágakon fejlődnek ki. A Kezdetben zöld, majd sárguló végül mélyvörös színt öltő arasznyi termés 30-40 darab egy centiméter hosszúságú kakaóbabot rejt. Amikor a termés beérik, külső héja felfakad, és láthatóvá válnak a sorban ülő, kavics nagyságú kakaóbabok.

Elefáncsontpart, Ghana, Indonézia, Brazília termeszti ma a legtöbb kakaót és egyben a legfinomabb fajtákat is. A kontinensek kakaótermesztésben vett részarányát tekintve Afrika részesedése 70%, Ázsiáé 20%-ra, Dél-Amerikáé 10%-ra tehető. A manapság fellelhető több száz keresztezett típus három alapvető kakaófajtára vezethető vissza. Ezek a criollo a forastero és a trinitario. Az utóbbi két fajta a legkedveltebb a csokoládégyártók körében, főként a trinitario, ami a másik két típus összes kedvező tulajdonságát magában hordozza. A csokoládé aromája függ a kakaóbabok fajtájától, a különböző származású babok keverésétől és a pörköléstől.